Névadónkra emlékezünk

1870. szeptember 23-án 150 éve született iskolánk névadója, Székács Elemér. Ebből az alkalomból ma ünnepség keretében tartottunk megemlékezést és koszorúzást a Székács-szobornál.

9. osztályos tanulóink szavalattal készültek, a Humán Munkaközösség pedig vetélkedőre hívta a diákokat: névadónkkal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni, amit egy napig tehetnek meg a játékban résztvevők. Budai Ferenc igazgató beszédében méltatta Székács Elemért, akinek életét és munkásságát az alábbi összefoglalóban is olvashatjuk.

Székács Elemér (Pest, 1870. szeptember 23. – Budapest, 1938. május 16.) magyar növénynemesítő, gazdasági író, mezőgazdász volt. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten és Nagyszebenben végezte el, majd a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián tanult. 1892-ben gazdatiszt lett, 1915-ben pedig jószágigazgató Árpádhalmon. 1906-ban kezdte meg búzanemesítő munkáját, amely híressé tette. 1917-ben ő alapította a Vetőmagnemesítő és Értékesítő Részvénytársaságot, amelynek vezérigazgatója is volt. Az ő érdeme, hogy 1911 óta kötelezően oktatják a növénynemesítést a gazdasági akadémiákon. Már fiatal pályakezdőként – a kor haladó szellemének követőjeként – új talajművelési, műtrágyázási, talajápolási módszerek alkalmazásával törekedett a terméshozamok növelésére. Hasonló céllal kezdett a növények nemesítéséhez is, így a tiszavidéki búza, később a zab, len nemesítéséhez is. 1919-ben Székács kilenc nemesített búzafajtája kapott elismerést. Később behatóan foglalkozott a rozs, kukorica, lucerna, kender, különböző fűfélék, ricinus és takarmánynövények nemesítésével is. A kitűnő gazdaságvezető és növénynemesítő kiváló szakíró és előadó is volt. Önálló munkáin kívül elsősorban a Gazdasági Lapokban és a Köztelekben jelentek meg írásai. A hazai növénynemesítés nesztora a századfordulótól közel négy évtizeden át munkálkodott a magyar mezőgazdaság, ezen belül elsősorban a növénynemesítés kifejlesztéséért, a magyar búza korábbi nemzetközi jó hírének visszaállításáért.1938. május 16-án hunyt el Budapesten.

Tisztelettel emlékezünk névadónkra, hagyatékát büszkén őrizzük, szakmaszeretetével, emberi értékeivel példának tekintjük!