A mezőgazdasági középiskola elődje a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás 1941-ben létesült Törökszentmiklóson. A földművelésügyi Minisztérium az iskola létrehozásának egyik feltételeként Törökszentmiklós és a környező községek (Fegyvernek, Tiszaroff, Tiszabő, Tiszabura) 500-500 pengős hozzájárulását szabta meg fenntartásához. Az intézet vezetésével Ketter Lászlót, majd Sulyok Elemér gazdasági tanárt bízták meg. Az iskola két éves volt. A tanulókat – Törökszentmiklós és környékéről – elemi iskolát végzett gazdaifjakból toborozták, akik a téli hónapokban jártak elméleti oktatásra. A “felsőbb” tanulók a gyakorlati félév alatt három alkalommal egy-egy hétre bejártak gyakorlati képzésre, mely idő alatt az iskolában laktak.

1943-ban létesítették a tangazdaságot, a község szélén vásárolt 48 kh 561 négyszögöl területen. Ebben az évben kezdték meg a mai Almásy úton az új tanügyi épület építését is, mely magába foglalta a tantermeket, tanulóotthont, irodákat, valamint a tanulóotthoni személyzet lakását.
Az iskola működésében tükröződtek a háborús viszonyok, természetes, hogy keretet is szabtak a fejlődésnek. Az épület még el sem készült, már 1944. szeptember 15-én át kellett adni a Vöröskeresztnek, kórház céljaira. Nemcsak az elhelyezés, hanem az ellátás is problémát okozott. Az előírt havi 90 dkg zsír és 15 dkg liszt és cukorjegy hozzájárulásból az iskola nem tudta megoldani a tanulók étkeztetését.

Az iskola működtetéséhez szükséges anyagi hozzájárulást az évi 500-500 pengőt a községek sem tudták befizetni. “1944-ben az évi segély felvételét több alkalommal szorgalmaztuk az akkor volt főjegyző úrnál, azonban a költségvetési technikára és az elszámolási lehetőségekre utalva ennek kifizetését ő halasztotta mindig azzal, hogy csak majd novemberben lesz erre módja” – Jelentette az iskola igazgatója. Természetesen a fronthelyzet erre már nem adott lehetőséget. A front közeledtével felsőbb rendeletre az iskola teljes felszerelését el kellett szállítani a kecskeméti társiskolához.
A város 1944. október 24-én szabadult fel. Az iskola épületét továbbra is kórháznak használták ezúttal a szovjet csapatok. A községben viszonylag gyorsan normalizálódott az élet. 1944. december 7-én már az elemi iskolában megkezdődött a tanítás. A demokratikus szerveztek a gazdasági iskola működésének megindítását is szorgalmazták. A nevelőket azonban szétszórta a háború. 1945 tavaszán az igazgató egyedül próbálta újjászervezni a tanintézetet.

A háború után a nagyközség is történelmi változásokat élt át. A föld azoké lett akik megművelték. A Földművelésügyi Miniszter az alábbiakban rendelkezett:
“Az ország elsőrendű érdeke, hogy a már megindult mezőgazdasági termelőmunka szakszerűségét minden eszközzel biztosítani tudjuk. Különös gondot kell fordítani az új kezekbe került földeken folytatott gazdálkodásra, nehogy a szaktudás hiánya itt termelés kiesést okozzon. Az újonnan földhöz jutottaknak haladéktalanul módot kell adni arra, hogy a gyakorlati gazdasági ismereteket kibővíthessék, megfelelő gazdasági szaktanácsadásban részesüljenek, szakszerű irányítást kapjanak. E cél szolgálatába állítom valamennyi fennhatóságom alá tartozó gazdasági szakoktatási intézmény tanszemélyzetét.”
A gyakorlat azonban nem volt ilyen egyszerű, hisz az új gazdáknak elsősorban nem a gazdálkodási ismeretek, hanem legtöbbször az alapvető termelőeszközök hiányoztak. Már a földosztás kezdetén szóba került a szövetkezetek szervezésének kérdése, melyről tanúskodik az igazgató 1945 április 17.i tanfolyam tematikájával kapcsolatos tervezete.
“Új anyagként szükséges szövetkezeti és gazdaságpolitikai tanítás is. A szövetkezeti ismeretekre szükség van a nép nevelése szempontjából.” Az iskola igazgatója a gyakorlatban is részt vett a szövetkezetek szervezésében.
A földreform során az iskola földterülete is jelentősen gyarapodott. A korábbi területhez kapott 82 kh szántót és 102 kh erdőt. A megnövekedett területen, amely két nagyobb birtokból állt, (Szenttamáspuszta-Imre major, Ürgehát- Gyáros major) uradalmi kastélyokkal, jelentős gazdasági épületekkel az iskola vezetősége és a község elöljárói középfokú mezőgazdasági iskola létesítésére tettek javaslatot. Ez lehetővé tette volna azt is, hogy az iskola helyén a későbbiekben gazdaasszony képző működjék. A földművelésügyi miniszter közben rendelkezett.
“Magyar Gazdaképző Iskolák szervezeti szabályzatának megállapításáról szóló 53 800/1945. FN számú rendelet végrehajtásaként a következőt rendelem el:
Felhívom a címet, hogy a vezetése alatt álló intézményt a csatolt szervezeti szabályzat utasításainak figyelembevételével Magyar Gazdaképző Iskolává szervezze át. A tanítást ez új rend szerint csak a mezőgazdasági tagozat első osztályán kell megkezdenie. A háztartási tagozat munkáját csak ott kezdheti meg, ahol a cím a tanítás lehetőségét e tagozaton is biztosítani tudja.”

Az iskola áttelepítése 1945 novemberében megkezdődött a szenttamáspusztai Imre majorba. Ez a megoldás nem lett volna rossz, hisz 120-140 fő részére tanulóotthont, 4-5 tantermet tudtak kialakítani. Ez azonban csak a lehetőség volt. A valóságban az épületek erősen elhanyagolt állapotban voltak, rendbehozataluk, nem volt egyszerű. Minden erőfeszítés ellenére még 1946. január. 1-én sem tudták a tanítást megkezdeni, bár jelentkezett 9 felső és 8 alsó évfolyamos tanuló. Az elképzelést támogatta a Magyar Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete is, bár ők a gazdaasszonyképzővel egyesített formában és a meglévő törökszentmiklósi épületben.
A felsőbb szervek nem látták biztosítottnak sem a középiskola beindítását, sem azt, hogy az érettségizettek el tudnak helyezkedni a mezőgazdaságban, így nem járultak hozzá a középiskola létesítéséhez. A felsőbb szervek intézkedését igazolták a gazdaképző iskola beindításával kapcsolatos további nehézségek is. Tudniillik a gazdaképző iskola beiskolázását sem tudták biztosítani.

A tanítás végül is csak az 1946/47-es tanévben indult meg, s nem is a szenttamási Imre majorban hanem az állomás melletti korábbi iskolaépületben, megosztva a gazdaasszonyképző iskolával. Közben a községi elöljáróság az iskolával szomszédos vigadó kertjéből két kh-k átengedett használatra, ami biztosította a lehetőséget az iskola további fejlesztéséhez. Mindkét iskolánál ösztöndíjat is létesített.
A tangazdasági területeket a megnövekedett távolságok miatt elcserélték közelebbiekre. A tangazdaság gépállománya csupán két ekéből, két boronából és egy tárcsás boronából állott.
Később a gyárosmajori kastély lebontását engedélyezték, anyagát beszállították az iskolához, s ott a megnövekedett területen a hároméves terv keretében juttatott 8 000 Ft-ból 1948 novemberében gazdasági és egyéb épületek építését kezdték meg. (Istálló, cselédlakás, sertésól). Ezek az épületek még mais az oktatás szolgálják. Az iskola tanulólétszáma nem volt magas. A gazdaasszonyképzőben 23-an a gazdaképzőben 34-en tanultak.

A gazdaképző iskolát 1949 szeptemberében az 1200 I-9/1949. IV.sz. rendelettel mezőgazdasági gimnáziummá nyilvánították. A mezőgazdasági gimnáziumot a Földművelésügyi Minisztérium a volt gazdaképző iskola területén létesítette. Az épület erre alkalmas is volt, hisz ki lehetett alakítani 4 tantermet és szükség esetén 100 férőhelyes kollégiumot. Bár az épület még mindig befejezetlen volt ebbe az épületbe kezdte meg a tanévet 136 általános gimnáziumi tanuló is. Mivel utólagosan lett mezőgazdasági gimnáziummá nyilvánítva a beiratkozás elhúzódott, így a tanévet is csak szeptember 17-én kezdhették meg 34 beiratkozott tanulóval, zömmel agrárproletárok gyermekei. A tantestület 3 főből állt.

Igazgató: Bihary Lajos agrármérnök.
Igazgató helyettese: Szabó Gábor, aki a mezőgazdasági tárgyakat tanította, és a gimnáziumban is mint óraadó működött.
Tangazdaság vezetője: Hajdú József a mezőgazdasági tárgyakat tanította és a tangazdaságot irányította.

A közismereti tárgyak tanítását a gimnáziumi tanárok látták el, mint óraadók.
Az oktatás szerény tárgyi feltételek között folyt. Voltak olyan tantárgyak, melyeknek tankönyvei sem érkeztek meg. Szemléltető eszközök alig voltak, azok is saját készítésűek. Pl. Egyetlen egy térkép volt, Magyarország hegy és vízrajza. A szertárnak ideiglenesen alkalmas helyiséget a városi MINSZ titkárság foglalta el. Szerény könyvtár is volt az irodahelyiségben.
Az iskolához tangazdaság is tartozott. A tangazdaság 120 kh-ból állt. A 120 kh-ból 20-at földet épületekkel a földhivatal 1949 decemberében juttatott az iskolának. 100 kh-at pedig a pusztapói állami gazdasággal cseréltek el a régi 12 km-re fekvő Imre majori tangazdasággal. A tangazdaság, leszámítva azt a hátrányt, hogy 4,5 km-re volt az iskolától, a gyakorlati oktatás céljainak megfelelt.
A kezdeti körülmények, az indulás nehézségei ellenére viszonylag eredményesen zárták az első tanévet, amely a mezőgazdasági gimnázium tiszavirág éltű időszaka volt. Egy felügyelet jegyzőkönyv így értékeli az év munkáját:
“…az I. osztállyal induló és igen sok kezdeti nehézségekkel küzdő iskolában becsületes, szocialista munkaerkölcsön alapuló, a jövőbe vezetett bizakodástól áthatott munka folyik”.
1950. június 10-én az általános gimnázium kiköltözött az épületből és a “honfoglalással” egyidőben a 128/1950. IV. 30. M.T. számú rendelet végrehajtásaként megkezdődött a Növénytermesztési Mezőgazdasági Technikum szervezése.

1950 szeptemberében indult az oktatás a Mezőgazdasági Technikumban 61 fővel. A Mezőgazdasági Gimnázium első évfolyamán végzettek a technikum második osztályában folytathatták tanulmányaikat. 1951-52-es tanévben már két első osztály indult. Egyik növénytermesztési (39 fővel), másik állattenyésztési (38 fővel) szakkal, mindkettőben csak lányokkal. A megváltozott oktatási rendszer maga után vonta a feltételek sürgető javítását is. Az általános gimnázium kiköltözésével (1950. június 10) lényegesen megváltoztak az iskola működésének feltételei. 1951-ben a Városi tanács az iskolának juttatta a volt vasúti vendéglőt (vígadót), mely viszonylag hosszabb időre megoldotta a konyha és az ebédlő kérdését. Az iskola beltelkén lévő gazdasági épületet is átalakították diákotthonná. Az akkori körülményeket figyelembe véve ezek az intézkedések jelentősek voltak az oktató-nevelő munka szempontjából. A gyakorlati oktatás kedvezőbb feltételeinek biztosítására többször átszervezték a tangazdaság irányítási rendszerét. 1950. október 31-ém FM. 8030-208/1950. II.7/c sz. rendelete alapján az Állami Gazdaságok Igazgatóságának kezelésébe adták át. Ideiglenes használatra átadták az iskola területén lévő 2 szobás alkalmazotti lakást és a gazdasági épületeket is. Az alkalmazotti lakás lett a tangazdaság központi irodája. A nagyüzemi tangazdaság kialakítása már hathatósan segítette a szakmai tanterv által megszabott célkitűzések gyakorlati megvalósítását.

A tanterv célul tűzte ki:
“Az elméletben tanult szakmai ismeretek gyakorlati alkalmazásával olyan jártasságokat és készségeket kell kialakítani, amelyek birtokában a tanulók alkalmassá válnak a mezőgazdasági üzemekben sokoldalú termelési tevékenységek eredményes folytatására, valamint a termelőmunka közvetlen irányítására.
Különböző típusú szocialista mezőgazdasági nagyüzemek termelési tevékenységének bemutatása. A korszerű technikai színvonalon jártasságok és készségek biztosítása az alapvető mezőgazdasági munkák végzésében, ehhez a személyi és tárgyi feltételek maradéktalan megteremtése lehetőség nyújtása arra, hogy a tanulók elméleti ismereteiket önállóan alkalmazzák: alkotó, kezdeményező készségük fejlesztésére. A tanulók bevonása a szocialista mezőgazdasági üzem termelőmunkájába, termelési élmények nyújtása, a munka minőségének és a munkateljesítménynek fokozására való ösztönzés a szocialista munkaverseny szellemében”. Az oktatás folyamán szeptember. 1-től – június. 1-ig minden héten minden osztály egy napot volt gyakorlaton, majd összefüggő nyári gyakorlaton (általában 4 hét) vett részt. A tanulók ugyanakkor év közben naposi szolgálatot is teljesítettek.
A tanulókat a tangazdaságba az állami gazdaság szállította ki teherkocsival, bár sokszor előfordult a nagy munkák idején, hogy gyalog kellett ezt az utat megtenniük.
Az iskola tangazdasága 1950-ben a nagyüzemi tangazdaság szervezése előtt 431 kh 1545 négyszögöl területen működött. Az 1951 év elején befejeződött fejlesztés során a terület több mint háromszorosára nőtt, 1336 kh 282 négyszögölre.

A gazdaság a “Törökszentmiklósi Növénytermesztési Technikum Tangazdasága” nevét viselte. Az FM Fekete Bélát nevezte ki a tangazdaság igazgatójának. A gazdaság központja Barta és Kenderföld határrészeken terült el az iskolától 6 km-re. Ezen kívül még két jelentősebb üzemrész tartozott hozzá, a Tiszatenyővel határos Győrtelken és az óballai határban elterülő rizstelep. A gazdaság és az iskola életében újabb változást jelentett, hogy 1952. január 9 kelt FM rendelet értelmében az ÁGI Szolnok megyei Igazgatóságától a Tangazdaságok Igazgatósága irányítása alá került. Az iskola és az Állami Gazdaság közötti együttműködés alapelveit később a 40/1965 Mg. É.4 FM sz. és a 30.800/1966 sz. rendelet tartalmazza.
A tangazdaság mindvégig elfogadhatóan biztosította a gyakorlati oktatás kedvező feltételeit. 1953-ban 15 kh-on bemutató telepet létesítettek. Ezen a területen részben műtrágyakísérletet állítottak be búzából, s részben olyan növényfélékkel foglalkoztak, melyeket a tangazdaság nem termelt. Kukorica, burgonya, füveshere-fajtakísérleteket végeztek. Így egészítette ki, illetve tette teljessé az akkori szintnek megfelelően a tangazdaság és a bemutató telep az oktató-nevelő munka gyakorlati feltételeit.
Az oktató-nevelő munka feltételeinek a biztosítása nem kis feladat volt, s jelentős erőfeszítéseket, anyagi áldozatokat követelt. 1953-ban indult meg intenzíven a szertárak gyarapítása. Gépalkatrészeket gyűjtöttek, azokat festették, szemléltetésre alkalmassá tették. Növénytermesztésből 110 féle magot gyűjtöttek be. Ezt követően jelentős volt a szertárfejlesztés minden évben. A szertárfejlesztés üteme szinte túlnőtte a szertárakat, s a hatvanas évek során legjelentősebb volt az 1964. évi.
Növénytermesztési szertár 1963/64-es tanévben új beszerzésre 19 678 Ft-ot fordított, s így a szertár összértéke 60 115 Ft. Lett. (1960-ban 2 642 Ft. volt.) Az állattenyésztési szertár 107 darabban 13 660 Ft értékkel gyarapodott. A géptan tanításához megkezdték a nagyobb, használt munkagépek könyvjóváírással való átvételét. Ilyen úton gyarapodott a gépállomány az alábbi eszközökkel:
1 db UTV 24 vetőgép, 1 db PN 35 eke, 1 db PN 5f2 eke, 1 db TE 330 eke, 1 db forgóvillás burgonyaszedő gép.
A surjáni állami gazdaságtól ugyancsak könyvjóváírással vett át az iskola 1 db AC 400 kombájnt, 1 db MTZ-5 traktort, 1 db elektromos hajtású talajvizsgáló centrifugát, 1 db Ber Szász féle fejőgépet.
Emellett mintegy 60 db új eszközt is vásárolt az iskola mintegy 195 035,70 Ft értékben. Az új gépek közül jelentősebbek: RS-k09 eszközhordozó traktor, szántóföldi permetező-porozó berendezés, magasnyomású permetező berendezés, kultivátor, vetőgép, műtrágyaszóró, az _RS eszközhordozó traktor munkagépei.
A biológiai szertár 78 754 Ft-tal gyarapodott. (Többek között 16 db iskolai mikroszkópot vásároltak. Kémiai szertár 11 241,- Ft-tal, a fizikai szertár 26 211,- Ft- tal (volt superohh mérők, oszcilloscope, kondenzátorsor, stb.) Matematikaszertár 531,80 Ft-tal, történelem 1 064,- Ft-tal gyarapodott. Szakkönyvtár könyvértéke 41 008,39 Ft. Az iskolai könyvtár állományát 4 981,60 Ft-tal növelték.

A szertárfejlesztés üteme is sejtette, hogy az egyre magasabb követelményeknek megfelelően a korábbi, esetenként szükségképpen kialakított épületek már nem feleltek meg a követelményeknek. “Az épület kívülről nézve kényelmes, modern iskolának látszik. Belülről azonban kiderül, hogy a mai technikum régen kinőtte már a 60 személyes téli gazdaképző iskola számára készült épületet.” Jelzi az egyik év végi jelentés.
Szakelőadótermek nem voltak. Apró szertárhelyiségeken több tantárgy is osztozott. A minőségi változás feltételei akkor kezdődtek, amikor 1965 júliusában a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat az új tanügyi épület és négy szolgálati lakás építésébe fogott. A lakásokat 1966. május 30-án adták át, 1966. szeptember 1-jén pedig megkezdődhetett a tanítás az új tanügyi épületben. Ez a dátum nagy mérföldkő volt az oktatási feltételek biztosítása során. Az egyre javuló tárgyi feltételek mellett az oktató-nevelő munkát segítették a jól irányított szakkörök is, melyek szervezése 1953-tól folyamatos volt, s ezek is hozzájárultak, hogy tanulmányi vonatkozásban többször született kimagasló siker. Pl. 1961-ben az iskola IV. osztályos tanulói megnyerték a “hogyan válnak virágzóvá termelőszövetkezeteink” című országos pályázat II. díját.
1957 tavaszán az iskolában megalakult a KISZ-szervezet. “Hűség a néphez, hűség a párthoz” jelszó szellemében ott találjuk őket a Hanság lecsapolására szervezett építő táborokban, de a kengyeli, fegyverneki és a kalapfürdői csatornaépítésnél is.

1957-61-ig az iskola mint mezőgazdasági leányiskola folytatta oktató tevékenységét. (Az országban még másik négy iskola működött hasonló szervezetben.) Változást ez csak a gyakorlati képzés területén jelentett. Az elméleti (közismereti és szakmai) órák száma, a tantárgyi követelmények, ugyanazok voltak, mint a fiúkat képző iskolákban. A gyakorlati oktatás óraszáma viszont fele-fele arányban mezőgazdasági, illetve háztartási gyakorlat. Gyakorlat során a tanulók munkához való viszonya mindig jó volt. Pl. 1959. évi tanévzáró jelentés így jellemzi:
“Ezek a tanulók szeretnek dolgozni, és nem ijednek meg a nehézségektől. Szeretik a vidámságot, szeretik az életet, de ha kell, gazdasszony komolyságával hajolnak a lábasban sercegő hús fölé, gödröt ásnak az iskola parkjának csemetéi számára, salakozzák az iskola udvarát, vagy éppen ünnepi vacsorán végzik a pincérek teendőit.”
Az elgondolás – a kettős feladatra való felkészítés – ma már erősen vitatható. A leánytanulók gyakorlati képzése szempontjából jó volt ez az iskolatípus, de sok problémát okozott pl. elhelyezkedésnél az, hogy a lányokat nem szívesen alkalmazták a mezőgazdaságban középszintű irányító beosztásban.
1961-től az iskola újra koedukált formában folytatta működését és sok év után saját kebelén belül tudta megoldani az összes tárgyak tanítását.

1962. november 24-én jeles ünnepre került sor. Az iskola felvette Székács Elemér kiváló nemesítő nevét, az addigi diákotthont pedig Szocialista Kollégiummá avatták.
Az 1965-66-os tanévben új tantervek léptek életbe, amelyek nemcsak követelményekben jelentettek újat, hanem már előkészítői voltak az új szakközépiskolai rendszerre való áttérésnek.
Az iskola tanárai az oktató-nevelő munka mellett jelentős közéleti tevékenységet folytattak szakmai, politikai téren egyaránt. Az átszervezés idején erre nagy szükség is volt. 1959-re jól előkészített szervezés, megérett politikai és gazdasági feltételek eredményeként a városban egymás után alakultak az új termelőszövetkezetek. Az átszervezéssel párhuzamosan megindult a termelőszövetkezetetek megszilárdítása is. Az átszervezés megszilárdítás területén nagy jelentőségű volt az a társadalmi összefogás és támogatás a tsz-mozgalom iránt, melyet a pártszervezetek irányítottak, s melyből az iskola tantestülete is kivette részét. Minden szaktanár 1-1 tsz-t patronált.
Bihary Lajos igazgató Aranykalász Tsz-t, Szabó Gábor ig.h.Petőfi Tsz-t, Szász Ferenc Dózsa Tsz-t, Pethő József Bercsényi Tsz-t, Szudi Antal Alkotmány Tsz-t, ahol többek között részt vettek a zárszámadások elkészítésében. Két helyen 1 éves, három helyen 2 éves ezüstkalászos tanfolyamot szerveztek. 3 termelőszövetkezetben 8-8 témából álló alőadássorozatot tartottak. Termelőszövetkezetek részére tangazdasági bemutatót, idősebb tsz-tagok részére a technikumban levelezőoktatást, a fiatalok részére téli gazdasági tanfolyamot és szakiskolát szerveztek.
Ez a kapcsolat a későbbiekben is megmaradt, továbbfejlődött, s az iskola oktató-nevelő munkájában jelentősen kamatozott. De nemcsak a tantestület, hanem a tanulóifjúság is bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalom megszilárdításába. Pl. 1960 őszén a szövetkezetek őszi betakarítási munkájában 3876 munkaórát teljesítettek, 26122 Ft értékben.
Az iskola helyet adott a mezőgazdasággal kapcsolatos képzéseknek, továbbképzéseknek. Rendszerint itt tartották meg a gyakorlatot vezető általános iskolai nevelők részére a nyári kéthetes konzultációkat. Egyetemi hallgatók külső iskolai gyakorlati munkájukat töltötték az iskolánál stb.
Az iskola szerepét, melyet az új típusú mezőgazdaság megteremtésében, megszilárdításában, felvirágzásában végzett, mutatja pusztán az alábbi adat is. 1952-től 1967 végéig 527 nappali tagozatos és 536 levelező tagozatos hallgató kapott technikusi oklevelet, s egyre nagyobb részük került a mezőgazdaságban különböző felelősségteljes funkcióba.

A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. Évi III. törvény alapján, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelete intézkedett a középfokú oktatási intézményekről. Többek között elrendelte, hogy a jelenleg működő szakközépiskolákat és középfokú technikumokat, az 1966/67, tanévtől kezdődően fokozatosan úgy kell az e törvényerejű rendeletben szabályozott szakközépiskolákká átszervezni, hogy számuk, területi elhelyezésük, képzési irányuk, továbbá a tanulók létszáma és a képzés színvonala, megfeleljen a népgazdaság szakember-szükségletének, valamint az e törvényerejű rendeletben foglalt követelményeknek.
A törvényerejű rendelet megállapította, hogy a szakközépiskola korszerű általános műveltséget és középfokú szakmai képzést nyújt. Növendéket szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberré neveli, oly szakmai-elméleti és gyakorlati ismeretekkel, jártasságokkal, készségekkel látja el, amelyek birtokában a képzés irányának megfelelő szakterületen a közvetlen termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig terjedő és a külön meghatározott munkakörök feladatainak megoldására képesek, továbbá előkészíti őket felsőfokú továbbtanulásra.
A rendelet alapján az 1670/1968. Sz. MÉM utasítás konkrétan rendelkezett a törökszentmiklósi szakközépiskolai osztály megnyitásáról, mely alapján az 1968/69-es tanévben két osztállyal indult, mint általános irányú (növénytermesztési – állattenyésztési) mezőgazdasági szakközépiskola. Az iskola neve – működése alapján – “Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum és Szakközépiskola”, majd később “Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskola”. A két osztályban (I. osztály) a MÉM által biztosított tantervi és szaktárgyi útmutatók alapján szakközépiskolai oktatás, míg a korábbi osztályokban, a technikumi képzés folyt.

A beiskolázáshoz szükséges propagandát szélesíteni kellett, hogy a környező iskolák megismerjék az új oktatási rendszert, annak különbségét, azonosságát a korábbival.
Az “új” nehézségeivel most is szembe kellett nézni és számolni vele. Lassan érkeztek az új tankönyvek, a beiskolázással is több gond volt. Különösen az 1969/70-es tanévben, amikor az iskola körzetében több községi gimnázium létesült, s azok működésük biztosítása végett elhódították a mezőgazdasági szakközépiskola felé vonzódó fiatalok egy részét.

A szakközépiskolai képzésre való áttéréssel a követelmény minden tárgyból nőtt, melyhez a szakközépiskolák részére kiadott új Rendtartás volt az alap. A szakközépiskolai követelmények fokozták a tanári munka hatékonyságát is. Új oktatási módszerek és eszközök sorát vezették be és alkalmazták. A “honvédelmi ismeretek” tantárgy bevezetése, – a testneveléssel együtt – hatékonyan fejlesztette a fiatalok fizikai állóképességét, és nem utolsósorban fokozta a honvédelem, a katonai szolgálat iránti érdeklődést, megbecsülést. Segítette ezt az a jó kapcsolat is, melyet az iskola a Gépjavító Állomás MHSZ klubjával kiépített rendszer, amellyel biztosították a helybeli tanulók tanulási lehetőségét, korrepetálását.

1969 októberében átadták a kémia- és biológia-laboratóriumot, 1970-71-es tanév második félévétől kezdve az iskola rátért a kabinet-rendszerű oktatásra. Így a meglevő kémia-biológiai laboratórium mellett kiemelkedően javultak a géptan, állattenyésztéstan, növénytermesztéstan, fizika és matematika tantárgyak oktatásának feltételei. Az audiovizuális eszközök használata általánossá vált a kabinetrendszerre való áttéréssel. Ebben a tanévben a fotó szakkör több mint 1500 színes diaképet készített a különböző tárgyak részére. De nemcsak az iskolának, hanem 24 társiskola részére is készített munkaszervezési diasorozatokat. Megindult az előkészítő az egyetemi felvételre biológiából és matematikából (a gimnáziummal közösen).
Az iskolában 1971/72. tanévben volt az első szakközépiskolai érettségi vizsga, mely igazolta az új oktatási rendszer helyességét, a tantestület erőfeszítéseit. Így szól az év végi jelentés az első szakközépiskolai érettségi vizsgáról:
“A szaktárgyakra vonatkozóan a gazdasági gyakorlat témái a tantervi követelményeknek megfeleltek, és az átlageredményekből is megállapítható, hogy a tanulók jól oldották meg a kiszabott feladatokat. Egyes feladatoknál a készség fokát, de a jártasság fokát minden témánál elérték a jelöltek. A szaktárgyakból a tanulók tárgyi tudása a kívánt szintet elérte, egyes esetekben igen kiemelkedő eredményt produkáltak. A tanulók szakmai műveltsége, a szakirodalomban való jártassága jónak mondható. Ebben kiemelkedett különösen két tanuló, Dögei Imre IV. a osztályos, aki az országos szakmai tanulmányi versenyen I. helyezést ért el állattenyésztésből. Bakó László IV. a osztályos, aki az országos szakmai tanulmányi versenyen IV. helyezést ért el növénytermesztésből.” A tanulók 85%-a fizikai dolgozók gyermeke volt. A fizikai dolgozók gyermekeivel való eredményes foglalkozást mutatja, hogy a Megyei Tanács V.B. művelődésügyi osztálya által készített statisztikai kimutatás szerint az iskola felsőfokú intézményekben való eredményes beiskolázás terén megyei viszonylatban az utolsó két évben a legjobbak között volt. A továbbtanulásra jelentkezettek több mint 50%-a sikeresen felvételizett a felsőfokú intézményekbe (1971-től 1973-ig.).

1972. február 1.-én nyugdíjba ment Bihari Lajos igazgató, akinek szorgalmas munkája, iskolaszeretete nagymértékben hozzájárult az iskola ilyen ütemű fejlődéséhez. Iskolán kívüli munkája is reprezentálta egyéniségét. 1963 – 1967-ig mint országgyűlési képviselő működött a törökszentmiklósi választókerületben. Több mint 12 évig volt a Népfront Országos Tanácsának tagja.
      1972. február 1-jétől az igazgatói megbízást Pethő József, az iskola tanára kapta meg.
      Az oktató-nevelő munka anyagi feltételei a követelményeknek megfelelően fejlődtek, s tették lehetővé a korszerű oktatást. Az intézet beltelkének jelenlegi területe 5 kh 237 négyszögöl. Ezen a területen 6146 m2 beépített alapterülettel 36 519 légm3-ű építmények helyezkednek el.

Az építmények jelleg szerinti megoszlása:

Az intézet telekhatárán belül levő épületek 51%-át oktatási, 43%-át kollégiumi, 6%-át szolgálati lakások céljaira használják.
A jelenlegi ellátottsági szint mintegy tízéves fejlesztési program eredménye. 10 év leforgása alatt az iskolai telek magába olvasztotta és kitöltötte a vasútvonal – Petőfi út, a Felszabadulás út és a Malomipari Vállalat telekhatára közötti területet. Az addig talajvízzel borított és az év nagyobb részében a víz miatt használhatatlan terület mintegy 5000 m3 földfeltöltéssel 300 folyóméter csapadék és vízgyűjtő hálózattal és igen sok munkával használhatóvá vált.
A rendezett terepszintre az évek folyamán kisebb-nagyobb összegű beruházásokból ez ideig mintegy 16 millió Ft értékben oktatási és üzemelési épületek kerültek. Ezek az új és átalakított épületek biztosították a fejlődő oktatásszint mind nagyobb igényét. Az épületek létesítésével és kialakításával párhuzamosan nőtt a berendezések és felszerelések mennyisége is.
A fejlődés ütemét a legjobban százalékos arányban lehet érzékeltetni. Ha az állóeszközök értékét pl. az 1958. évit bázisként 100-nak vesszük, kiszűrve közben az átértékelések, árváltozások hatását, úgy 15 éves viszonylatban az 1973. Évi záróértékek százalékos növekedése a következő:

A százalékos értékek tanúsága szerint az épületek mennyisége megkétszereződött. Igen nagy fejlődést mutat a járműpark értékének növekedése is. A könyvtári kötetek száma megkilencszereződött, az iskolai szemléltető eszközök mennyisége érték szerint is mintegy tizenkétszeresére növekedett.

A mezőgazdasági nagyüzemi termelés a szakosított állattartó telepek kialakulása és elszaporodása, valamint a termelés koncentrálódási folyamata jellemzi ezidőtájt a magyar mezőgazdaságot. Nagyütemű a termelési rendszerek fejlődése és terjedése. A korszerű technológiák kialakulásával emelkedik a mezőgazdaságban használatos gépek és berendezések száma, valamint műszaki színvonala. Mindezek alapján a mezőgazdasági nagyüzemekben új típusú középfokú végzettségű,  kvalifikált szakmunkások munkába állítása szükséges állapította meg az MSZMP KB 1974 évi határozata. Majd javaslatot tett az 1961 évi III. törvény korszerűsítésére, konkrétan az elméleti és a gyakorlati képzés kapcsolatának erősítésére. Ennek megfelelően a szakmunkásképzés is helyet kapott a középiskolák rendszerében.

A munkaügyi miniszter és az oktatási miniszter 20/1977. XII.28. MÜM-OM sz. együttes rendelete a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésről: “Az e rendelet alapján kijelölt ipari, építőipari és hírközlési, továbbá mezőgazdasági, élelmiszeripari szakon olyan szakmai oktatást – képzést kell folytatni, amely a meghatározott magasabb elméleti képzettséget kívánó- szakmákban szakmunkás képesítést nyújt, továbbá előkészít a szakközépiskola jellegének megfelelő felsőfokú továbbtanulásra”
Az iskola e rendelet alapján az 1978/79-es tanévben két új szakot indít: 1807. állategészségőr és 1706-1 állattartótelepi gépész osztályokkal. Mindkét szak a nagyüzemi szakosított állattartó telepek szakember utánpótlását hivatott biztosítani.
A profilváltás hatására az iskola a gazdálkodását az új szakok épület és felszerelés igényeinek kielégítésére irányuló erőfeszítések jellemezték. Mindezek mellett az új tornaterem kiegészítő létesítményeinek (öltözők, szertár, kondicionáló terem, orvosi rendelő) kialakítása is ebben az időben történik. Az épület kialakítása javarészt bontott anyagból a tanulók közreműködésével és Jávor László testnevelőtanár irányításával történik. Jelentős segítséget kapott az iskola a Megyei Tanács VB. Művelődési Osztályától is ugyanis költségfedezetet biztosítottak

• 2 db ívhegesztő dinamó
• 1 db elektromos próbapad és
• 1db adagolóbeállító próbapad vásárlásához

Még ugyanebben az évben elkészült egy hegesztő műhely valamint egy gyakorlati tanistáló (baromfi tojóház) jórészt önerőből mintegy 13 ezer Ft értékben. 1979 január 1-től gazdaságilag a törökszentmiklósi Városi Tanács hatáskörébe került az iskola. Az új szakok tárgyi feltételeinek megteremtése tovább folytatódott. Az iskola udvarán álló vasvázas szín átalakításával hoztak létre

• erőgépszerelő tanműhelyt,
• automatizálási tanműhelyt
• állattartás gépei tanműhelyt, valamint
• műszaki munkatermet, összességében mintegy 750 m2 felületen.

Ezzel javarészt megteremtődtek az új gépész szak gyakorlati képzésének feltételei. Természetesen a berendezések megvásárlása csak fokozatosan történt meg. Új feladatként jelentkezett a tanulók tanterv szerinti gépjárművezetési gyakorlata. A tanterv kötelezően előírta a Mezőgazdasági vontatóra szóló vezetői engedély megszerzését. Az iskola 1979-ben vásárolt egy Zetor 5911 típusú oktatótraktort majd önerőből a diákok hatékony közreműködésével megépített 500 m2 szilárd útburkolatot és kialakította a gépjármű oktatásra alkalmas KRESZ parkot.

Az oktatás 1981-ig párhuzamosan folyik a növénytermesztő állattenyésztő – mint kifutó – szakkal. A tanári kar összetételében lényeges változás nem következik be. Az állattegészségőr szakon ugyanazok a mérnöktanárok oktatnak, mint az NÁ szakon. A gépész tagozaton első évben két gépész üzemmérnök és egy műszaki oktató felvételével oldják meg a szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyak oktatását. 1980-tól egy gépészmérnök belépésével egészül ki a tantestület. Mivel korábban nem volt még műszaki jellegű képzés az iskolában igen jelentős innovatív munkát kellett végezni a szakon oktató tanároknak. Ugyancsak 1980-tól állatorvosok bevonására került sor az állategészségőr szakon. Igen nagy segítséget nyújtottak a Szolnok Megyei Állategészségügyi Állomás és a környék állatorvosai, akik óraadóként kapcsolódtak be az oktatásba.

Mivel a felvett két szak országos szinten is igen ritka volt jelentős propaganda munkát kellett végezni a beiskolázáshoz. Az 1979 májusában kiadott 20368 sz. beiskolázási körzetekről szóló OM irányelveket figyelembe véve az iskoláról szóló tájékoztatót Szolnok, Hajdú-Bihar, Borsod Abauj-Zemplém és Heves megyébe 312 általános iskolába küldték el. A jelentkezés az előző évihez hasonlóan az állategészségőr szakon volt a nagyobb. Az állattartótelepi gépész szakra az induló osztálylétszámot átirányítással tudták biztosítani.
Az új szakok oktatásában kezdettől fogva problémaként jelentkezett a tankönyvhiány. Legnagyobb gond országosan az állatbetegségek tankönyv hiánya. Nagy segítséget jelentett a Junó György által készített tankönyvpótló jegyzet, melyet először csak belső használatra alkalmaztak de később más iskolák is ezt használták alaptankönyvként. Volt olyan tankönyv amelyet még az érettségiig sem kaptak meg a tanulók. A tanárok lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy ebben az időben igen szép eredményt értek el tanulóink az OSZTV rendezvényein (Tímár Péter, Puskás Béla, Horváth János, Polgár László) és igen nagy számban nyertek felvételt egyetemekre főiskolákra.

Az új szakok létrehozásával párhuzamosan bevezették a tanulók támogatási rendszerét is. Ennek alapján a szakmunkásképzési célú szakközépiskolákban a tanulók különböző juttatásokban részesültek. Ezek lehettek pénzjuttatások: Állami ösztöndíj, Társadalmi ösztöndíj illetve Tanulói ösztöndíj valamint egyéb juttatások Pl munkaruha, bakancs. Kiemelkedő tanulmányi munkájuk alapján Pl. 1982 – ben 3 fő Állami, 29 fő Társadalmi ösztöndíjban részesült.
1982 től megváltozott az érettségi és az egyetemi felvételi rendje. Az MM 2908/1982.IX.sz. rendelete alapján közös érettségi-felvételi vizsgát lehetett tartani azokban a középfokú intézményekben ahol azonos szakirányban legalább 10 tanuló jelentkezik. Iskolánkban az Állatorvostudományi Egyetem Felvételi Bizottsága közreműködésével tartották az 1982/83 tanév érettségi-felvételi vizsgáit az állategészségőr szakon. A többi osztályban hagyományos érettségi vizsgák voltak.

Az NÁ szak fokozatos leépítésével párhuzamosan át kellett alakítani a gyakorlati oktatás színhelyeit is. A tangazdaság jelentős része visszakerült a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság tulajdonába mindössze 12 ha terület maradt az iskola gondozásában. A gazdasági épületeket is a gazdaság kezelésébe kerültek melyeket meg is szüntettek. Másik oldalról viszont jelentősen növekedett a gyakorlati képzésbe bevont üzemek száma a 80-as években több mint 30 mezőgazdasági nagyüzemben tartják órarendszerinti gyakorlataikat mindkét szak tanulói. Lendületesen fejlődött az iskolai tanműhely felszereltsége is. Kialakítottak egy 18 férőhelyes lakatos műhelyt és kétszer két állásos Ív-láng hegesztő műhelyt. Nagyban segítette az állattartó telepi gépészek képzését egy  Elfa Impulsa tejvezetékes fejőberendezés megvásárlása és beépítése ami Fehér Mihály tanár úr munkáját dicséri. A vezetési gyakorlatokhoz újabb Z 6211 típusú erőgépet vásárolt az iskola, valamint pályázati támogatással jutott 2db MBP 6,5 típusú pótkocsihoz. Ezzel a felszereltséggel már pályázni lehetett a Képző Iskola címre amit az iskola el is nyert. 1985-ben elkészült a tiszapüspöki vízisporttelep amelynek szolgáltatásait a tanulóink és a dolgozók is igénybe vehették.

Tanulóink tanórán kívüli tevékenysége igen intenzív. Majdnem minden tanuló bekapcsolódik az iskolai sportkör tevékenységébe vagy más érdeklődési kör munkájába. Ez időtájt országosan is kiemelkedőek a Székács DSK eredményei. Eredményesen működött a kisállattenyésztő szakkör Junó Györgyné vezetésével. Országosan is sikeres a biológia, környezet és természetvédelmi szakkör Ivány Ferencné vezetésével. A Kitaibel Pál biológia versenyen éveken keresztül a legjobbak között szerepeltek tanulóink. De voltak más érdeklődésűek számára szervezett szakkörök mint például: Néptánc, Fotó szakkör, Vöröskeresztes szakkör és Ifjúsági Klub stb. Így teljesült azaz elv melyet a nevelőtestület megfogalmazott, hogy minden tanuló érdeklődésének megfelelően kapcsolódjon be a szabadidős tevékenységekbe.
1985 szeptemberében Pethő József nyugállományba vonul és helyét az igazgatói székben Dr. Kerek Béla az intézmény tanára foglalja el.

Az új igazgató beiktatása után nagy lendülettel folytatódtak a beruházások 1986- ban kiépítették az egész iskolára kiterjedő videó-láncot és minden tanterembe TV telepítettek. Bár a központi tantervek még sehol sem tették kötelezővé, a számítástechnika oktatását iskolánkban kidolgozták (Stelli József, Budai Ferenc) a számítástechnika oktatásának lehetőségeit a gyakorlati oktatás keretein belül. E projektet később más iskolák is átvették és alkalmazták. Kezdetben néhány Commodore 16, Commodore 64 és ZX Sprektum számítógépeken folyt az oktatás, rövid időn belül azonban 16 fős számítógépes kabinet állt rendelkezésre az oktatáshoz. Jelentős fejlődés történt a tanműhelyek átalakításában. Új szakmai bázist alakítottak ki és kicserélték a tanműhely padozatát és födémjét. Kialakították az öltözőt és szociális helyiségeket. A felújítás három évig tartott és közel 5 millió forintba került. A munkákba bekapcsolódtak a szülők és a tanulók is.

A nyolc éve beindított szakokon közel 500 tanulót képeztek ki és bármennyire nagy volt beiskolázási körzet a régió mezőgazdasági üzemei feltöltődtek állategészségőrökkel és gépészekkel. Megállapítást nyert, hogy a szakok túl specializáltak, kicsi az elhelyezkedés és továbblépés lehetősége Ennek eredményeként teljesen jogos volt az iskolavezetésnek az a szándéka miszerint szélesebb képzési szerkezetű oktatásra kell áttérni. Elképzeléseinket azonban a MÉM nem vagy csak részben támogatta. Így megmaradt az állattartótelepi gépész szak, de 1987 től elkezdődött az Állattenyésztő állategészségügyi technikus képzés iskolánkban, amely öt éves képzés után technikusi oklevelet adott.

Az 1980-as évek végére felerősödtek a társadalmi és gazdasági változások. Ezek a hatások jelentősen befolyásolták az iskolák tevékenységét is. Megkezdődött a privatizáció, egyre másra szűntek meg a mezőgazdasági nagyüzemek és az iskola néhány év alatt gyakorlatai képzőhely nélkül maradt. Ugyanakkor a rendszerváltás következményeként új lehetőségek nyíltak az iskolának a nemzetközi tapasztalatok gyűjtésére. Az iskola élve a lehetőséggel, nyitott a nyugati kultúra és technika irányába. 1990 áprilisában szerződést kötött az iskola a németországi wildeshauseni mezőgazdasági iskolával tanulócserére és szakmai tanulmányutak szervezésére az alábbi célokkal:

• eltérő kultúrák és életvitel megismerése
• idegen mezőgazdasági struktúrák és gyártástechnológiák megismerése
• pedagógiai gondolatok és módszerek kicserélése.

A szerződéskötést követően évente 10-10 tanuló töltötte nyári gyakorlatát németországi farmgazdaságokban. Két alkalommal 4-4 fő pedagógus szakmai tanulmányúton vehetett részt az Agrárkamara támogatásával. Az elmúlt tíz év alatt megállapítható, hogy a németországi tapasztalatokat igen jól tudták hasznosítani tanulóink és tanáraink egyaránt. A nyolcvanas évek végére sikerült elérni, hogy az addigi specializált gépész szak helyett egy szélesebb alapozást nyújtó a mezőgazdasági gépészet teljes területét felölelő gépjavító-karbantartó szak induljon iskolánkban. Mivel azonban a szak beindításához szükséges engedélyeztetési eljárás nem állt készen tanévnyitóra a minisztérium csak kísérleti jelleggel engedélyezte a szak indítását. A képzés négy éves volt és érettségi-képesítő vizsgával zárult. Ezen a szakon kiemelkedő eredményt értek el az OSZTV rendezvényein Baricza Tamás és Kocsor lászló. Az Állattenyésztők Országos szakmai versenyén Hoppál Erzsébet jeleskedett. Az Irinyi János kémia verseny országos döntőjében Kiss István V, Magyar András VII. helyezést ért el. A Kitaibel Pál biológia verseny országos döntőjében Újfalusi Sándor  lett az első. A végzettek elhelyezkedési aránya igazolta hogy a szakmaváltás időszerű volt.

Ebben az időben merült fel az az igény is, hogy a családi vállalkozásokhoz igazodó önállóan gazdálkodni tudó szakembereket is képezzünk. A képzést érettségivel és mezőgazdasági képesítéssel rendelkezők számára szerveztük, 18 hónapos képzési idővel. A tanulók egy héten két nap elméleti foglalkozáson vettek részt az iskolában, három nap gyakorlatuk volt amit gazdálkodó szervezeteknél töltöttek. A képzést összefüggő gyakorlat és szakdolgozat készítése zárta. A szakdolgozatban egy gazdaság komplex agronómiai, műszaki és ökonómiai elemzését kellett elvégezni a jelölteknek. Sikeres vizsga után Képesített Gazda képesítést kaptak a végzettek. Szakirányú továbbtanulás esetén a képesítő vizsgáért 10 pontot a mezőgazdasági vontatóvezetői vizsgáért 3 pontok kaptak a jelentkezők, így viszonylag könnyen bekerültek szakirányú főiskolákra, egyetemekre.

A nappali tagozatos képzés mellett 1990-ben beindult a Székács Népfőiskolai felnőttképzés is ami rendszerváltás kapcsán földhöz jutott gazdák igényeit hivatott kiszolgálni. Célja, hogy a vállalkozókat megismertesse az új gazdasági lehetőségekkel, az adózás alapjaival, a vállalkozási formákkal, üzleti tervek készítésével stb. Az oktatást a téli hónapokra tervezték és heti egy-két alkalommal az esti órákban tartották a foglalkozásokat. Első évben több mint 70 gazda jelentkezett a tanfolyamra és javarészt végig is járták kurzust. A következő években hasonló tematikával szervezték a foglakozásokat. Később azonban a hagyományos tananyag kiegészült a feltételes forgalmú növényvédő szer felhasználó képesítés megszerzésére irányuló tananyaggal is. A tanfolyam befejeztével vizsgát szerveztek a Megyei Növényegészségügyi Állomás közreműködésével. A Népfőiskolai képzés során legmagasabb szint az Ezüstkalászos Gazda képesítés elnyerése volt. Eddig azonban csak az eredetileg elindulók egyharmada jutott el.

Ugyancsak a környék gazdálkodóinak támogatására indult el nagyszabású rendezvénysorozat a “Székács Gazdanapok” amely megszakítás nélkül a régió egyik legrangosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari rendezvénysorozata. A gazdanapok legfontosabb rendezvényei:

• Mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár
• Haszongépjármű bemutató
• Miniszteri vagy államtitkári előadás és fórum a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről
• Szakmai tanácskozás a mezőgazdasági és világbanki iskolák számára
• Egyéb bemutatók és kiállítások

A rendezvény három napos és ez alatt több ezer látogató keresi föl a kiállítást és vásárt. A bemutatókat 30-50 cég bevonásával szervezik. Legnagyobb kiállítóink a KITE Rt. a LASA Agrokémia, és az IKR Bábolna. A programot minden évben az illetékes minisztérium minisztere vagy államtitkára nyitja meg.

1991-ben iskolánk eredményes pályázatot nyújtott be a Munkaügyi Minisztérium által kiírt “Szerkezetátalakítás és műszaki fejlesztés emberi erőforrásai” című program megvalósítására. A pályázat címe Mezőgazdasági technikus képzés tananyagának kifejlesztése és bevezetése. Ennek keretében a Világbank hiteltámogatásával a magyar szakképzési rendszer megújítása lett a fejlesztő munkában résztvevő iskolák feladata. (Az ország 184 pályázó intézménye közül a 61 nyertes közé kerültünk). A program előzetesen tervezett nagysága 150 millió USD. A Világbanki kölcsönt az 1991-94-es években kellett felhasználni. Az ifjúsági képzésre 36 millió USD-t (amerikai dollár) terveztek, ebből egy-egy iskolának minimum 200 000 USD-t meg kellett kapniuk. Ezt az összeget azonban központilag irányított tendereken beszerzett eszközök és szolgáltatások kihelyezésével juttatták el az iskolákhoz. A tender alapján jutott az iskola:

• 16 db számítógéphez (INTEL 486-SX)
• egy komplett ökológiai laboratórium berendezéséhez
• oktatástechnikai eszközökhöz (írásvetítők, diavetítők, táblák, képkivetítők, videó kamerák, lejátszók, stb.)
• szakmai oktatáshoz szükséges eszközökhöz, berendezések (állategészségügyi, gyógyászati eszközök, műszaki mérőeszközök fémipari-faipari eszközök stb.)

Az ifjúsági szakképzés projekt célja az érettségit adó középfokú szakképzés olyan modelljének kifejlesztése, amely a konvertálhatóság szem előtt tartásával széles szakmai alapozást nyújt a felsőfokú képzésbe való bekapcsolódáshoz a gyors munkaerőpiaci irányultságú szakképzéshez, az életpályán szükséges többszöri szakmaváltáshoz.
A Világbanki modell szerinti képzés három részre tagozódik:

Az intézmény tanárai aktívan bekapcsolódtak a szakmacsoportok fejlesztési munkáiba. Kozma Mihály a növénytermesztési, Pilár György a gazdálkodási munkabizottságot vezette. Gombásné Haraszti Edit az állattenyésztési Budai Ferenc a műszaki szakmacsoportban tevékenykedett. A közismereti szakos kollégák közül Stelli József az informatika Jávor Lászlóné a pályaorientációs munkabizottság munkáját segítette. Dr. Kerek Béla a szakmacsoport vezető helyettesi feladatokat látta el.
A résztvevők munkájukhoz szükséges ismeretanyagot hazai továbbképzéseken és külföldi tanulmányutakon gyűjtötték. A világbanki program keretében jutottak el kollégáink Európa fejlettebb államaiba, Angliába, Hollandiába, Dániába, Németországba Svájcba valamint Észak Amerikába Kanadába. Lehetőségük volt a helyszínen tanulmányozni az ottani oktatási rendszert és a kiszolgáló intézeti hálózatot, valamint mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeket, tangazdaságokat.

Az első világbanki program szerinti osztály 1993-ban indult. 6 éves képzés után 1999-ben összesen 8 fő tett mezőgazdasági technikusi képesítő vizsgát. Beigazolódni látszott tehát az az igény miszerint lehetőséget kell biztosítani a középfokú tanulmányok ideje alatt a rendszerbe való be és kilépésre, valamint az hogy a széles alapozásra van szükség.

Az MKM és a Világbanki Programiroda ajánlatára a projektben nyertes iskoláknak fel kellett venni egy második világbanki szakmacsoportos képzést is. Iskolánk választása az élelmiszeripari szakmacsoportra esett. Az első évfolyam 1994-ben indult élelmiszeripari technikus orientációban. A programba bekacsolódók is megkapták a szakmacsoportos támogatást. Így kerültek az iskolához igen modern mikroszkópok, élelmiszeripari alapképzéshez szükséges műszerek, analitikai eszközök, valamint élelmiszeripari gépek, oktatási anyagok. A képzés struktúrája teljes egészében megegyezik a mezőgazdasági szakmacsoportéval, csak a szakmai orientációs tárgyak tartalma eltérő. Mivel korábban nem volt intézményünkben ilyen jellegű képzés igen komoly figyelmet kellett fordítani a feltételek minél jobb megteremtésére. A zavartalan indulás Kovács Józsefné tanárnő áldozatkész munkájának köszönhető. Mellette azonban szükség volt élelmiszeripar végzettségű szakember felvételére is.
Az első kifutó évfolyam Hús és baromfiipari technikusként tett képesítő vizsgát 8 fővel. Az élelmiszeripari szakon sokkal jobban érvényesült a szakok közötti átjárás igénye. Érettségi után több tanuló is átjelentkezik a szakmacsoporton belül induló más szakokra így kerülnek tartósítóipari, konzervipari, analitikus és sütő cukrász képzésbe más iskolákhoz. Az új tanévben már hozzánk is érkezik 6 tanuló más iskolákból a nálunk hirdetett szakok valamelyikére.

1995-ben Dr Kerek Béla igazgató nyugállományba vonul, helyét Túri Ignác az FM szaktanácsadója vette át. Sajnos a demográfiai hullámvölgy a kilencvenes évek közepére elérte a középiskolákat is. Közel egy harmaddal kevesebb tanuló jelentkezett a középiskolákba mint tíz évvel korábban. Ez jelentős beiskolázási gondokat okozott a mi iskolánkba is. A másik probléma a mezőgazdasági szakmák iránti érdeklődés csökkenése.
Az új típusú szövetkezetek a magángazdaságok kevesebb pályakezdő szakembert igényelnek. Ennek hatására tovább csökkent az iskolánkba jelentkezők száma. 1996-tól csak egy mezőgazdászt és élelmiszeripari osztályt tudtunk indítani. A felvettek általános iskolából hozott eredménye is egyre alacsonyabb volt. Így magas volt a lemorzsolódottak aránya és az elégtelen osztályzatok száma.

Az iskola biztonságos működése érdekében új, keresettebb szakok indítását szorgalmazta az iskola nevelőtestülete. A város és vonzáskörnyezetében történt felmérés alapján gazdasági, pénzügyi, ügyviteli képzésre volt legnagyobb az igény.
A városi Önkormányzat támogatásával 1998-ban Világbanki program szerinti közgazdasági szakmacsoportos képzést indítottunk, amelyre már az első évben túljelentkezés volt. Eredménye képen lehetőség nyílt a minőségi szelektálásra. A képzés tárgyi feltételei adottak voltak a világbank révén a személyi feltételeket pedig átképzéssel, és a meglévő képesítések bevonásával biztosítja az iskola. Hosszútávon azonban szükség lesz pénzügyi-gazdasági szakemberek foglalkoztatására is.

Az Oktatási Minisztérium 1998-ba “Az ifjúsági szakképzés korszerűsítése” címen újabb világbanki pályázatot írt ki. Iskolánk eredményes pályázatot adott be “Európai mezőgazdasági menedzser képzése” címen. Eredménye képen lehetőség nyílt a program kidolgozására és a képzéshez szükséges eszközök beszerzésére 80 ezer DM értékben. A modul rendszerű projekt kidolgozásában a szakmai tárgyakat oktató kollégák kapcsolódtak be: Gombásné Haraszti Edit, Annus Péter, Pilár György és Budai Ferenc aki egyben a programfelelős is. Az új projekt kidolgozása DACUM és SCID eljárások felhasználásával készült. Az eljárás megismerése hazai továbbképzéseken és külföldi (USA, Írország) tanulmányutakon történt, a módszer felhasználása az OKJ 2007 évi átalakításánál ismét fontos szerepet kapott.

A városból elvándorló és az iskolából lemorzsolódó de alacsonyabb szinten tanulni kívánó tanulók számára 1999-ben szakmunkás kimenetű osztályt indított az iskola mezőgazdasági gépszerelő szakon. A korábbi években kialakított tanműhelyek és a képzéshez szükséges felszerelések adottak a szakmunkásképzéshez. Az iskolában dolgozó négy gépészmérnök pedig a személyi feltételeket biztosítja.
Az új típusú mezőgazdasági képzés egyik alapvető feltétele egy működő tangazdaság lehet. Ezt ismerte föl az iskolavezetés amikor 1989-ben megkezdte egy akkori áron számolva 70 millió forintos beruházás kivitelezését. Első évek a tervek elkészítésével, a terület kiválasztásával és a jogi procedúrák végigjárásával teltek. Az elkészült tervek az alábbi létesítményeket tartalmazták:

Szűcs-tanya: két fő felnőtt és két gyermek számára biztosít szolgálati lakást, valamint 8-10 fő azonos nemű tanulónak biztosít bentlakási lehetőséget. Egy maximum 12 fős csoport részére rövid, elméleti foglakozás helyszíne.

Férőhelyek:

• szarvasmarha: 10-12 tehén és ennek szaporulata számára biztosít férőhelyet
• sertés: 10-12 koca és 2-3 kan, valamint ezek szaporulata, egyidejűleg 100-110 db vegyes korcsoportú növendék
• juh: 60-80 db anyajuh és 5-6 db kos, valamint ezek szaporulata
• baromfi: 2000-3000 db tojótyúk
• ló: 1 pár kanca és ezek szaporulata

Kiegészítők:

• magtár: 20-30 vagon szemes termény egyidejű tárolására
• siló: 10-15 vagon kapacitású, három oldalról zárt állandó silótér
• fedett gépszín: erő és munkagépek tárolására
• trágyatelep: az almos trágya átmeneti tárolására

1997-ben készült el az első épület a tojóház és a közművek: út, villany és vízhálózat. Még ebben az évben megtörtént a betelepítés és a tyúkok 580000 db tojást termeltek.
1998 -ben adták át juhhodályt, jelenlegi állomány 90db. 1999-ben került kialakításra a szarvasmarha és ló istálló és a fejőház. Betelepítésre csak 2000-ben lesz lehetőség. Két ló megvásárlása már 1998-ban megtörtént. Állattenyésztés évi bevétele 8,2 m Ft
A növénytermesztési ágazat 100 ha területen gazdálkodik. Évi bevétele 7,1m Ft. A tangazdasági munkába két fő állattenyésztő, két fő műszaki és egy fő kertész tevékenykedik

A tanulók több szálon kapcsolódnak a tangazdasági munkákhoz:

• tantárgyfelosztás szerinti gyakorlatokon tanári kísérettel
• naposi, hetesi gyakorlatokon
• évközi és év végi összefüggő gyakorlatokon

A tangazdaság célja, hogy lehetőséget adjon a tanulóinknak és a környék gazdálkodóinak megismerni különböző tenyésztési és termesztési technológiákat, életszerű körülmények között. A tangazdaság lehetővé teszi különböző termelési rendszerek számára fajtakísérletek, vegyszerkísérletek végzését (KITE, GITR, NOVARTIS). A tangazdaságot induláskor Serfőző István agrármérnök, jelenleg pedig a gyakorlati oktatásvezető, Annus Péter irányítja. A világbanki program keretében utolsóként a kereskedelem-marketing szakmacsoportban indult be szakközépiskolai osztály. A 9-12 évfolyamos képzést követően minden szakmacsoportban 4-4 szakmai kimenetet kínált az iskola a végzős tanítványaik számára.

Mezőgazdasági szakmacsoportban:

• Mezőgazdasági technikus
• Állattenyésztő állategészségügyi technikus
• Gazda
• Mezőgazdasági gépésztechnikus

Élelmiszeripari szakmacsoportban:

• Hús – és baromfiipari technikus
• Sütő – és cukrász technikus
• Malomipari és keveréktakarmány előállító technikus
• Élelmiszer analitikus technikus

Közgazdasági szakmacsoportban:

• Gazdasági informatikus
• Európai üzleti asszisztens
• Pénzügyi- számviteli ügyintéző
• Vállalkozási ügyintéző

Kereskedelem- marketing szakmacsoportban:

• Kereskedő boltvezető
• Kereskedelmi menedzser
• Kereskedelmi technikus
• Logisztikai ügyintéző

2000-ben ismét új igazgató, Budai Ferenc került az iskola élére.

1998-ban bevezetésre került a Nemzeti Alap Tanterv a NAT, mely új alapokra helyezi a magyar közoktatást. A NAT műveltségi területeit a 2001. szeptember 1-től kerettantervek alapján kell oktatni, az 1., az 5. és a 9. évfolyamokon, majd felmenő rendszerben minden évfolyamon. A kerettanterv tantárgyi struktúrája nagyban hasonlít a világbanki képzésben alkalmazotthoz, így az iskola különösebb nehézségek nélkül vezette be az új képzési szerkezetet.

A kerettanterv szakmai képzést támogató része szerint, szakközépiskolában:

• 9-10 évfolyamon maximum 5 óra szakmai orientáció,
• 11-12 évfolyamon maximum 8 óra szakmai alapozás

szakiskolában:

• 9- évolyamon maximum 6 óra szakmai előkészítés,
• 10- évolyamon maximum 10 óra szakmai alapozás került meghatározásra.

Ez azt jelenti, hogy a szakképzés az érettségit követő időszakra tevődött, úgy hogy a 9-12 évfolyamon tanultakat beszámíthatják a szakmai képzés idejébe.

Ebben az időszakban a gyakorlati képzés hátterének biztosítása volt a legfontosabb feladat, hiszen az újonnan beindított szakoknak nem volt hagyománya az iskolában. Elsőként a közgazdasági képzést szolgáló 20 férőhelyes korszerű informatikai és irodatechnikai eszközökkel felszerelt az Országos Tanirodai Hálózathoz interneten kapcsolódó szaktantermet adták át 2001-ben. A közgazdasági szak tanárai és tanulói a Junior Achievement program szerinti képzést valósították meg igen jó hatásfokkal, melynek eredményeképpen iskolánkat 2002-ben az ÉV ISKOLÁJA kitüntetésben részesítették.
Ugyanebben az évben másik rangos kitüntetést is kapott az iskola tangazdasága. Kiemelkedő tenyésztési és termesztési eredményeiért valamint a környék gazdálkodói felé nyújtott lelkiismeretes szaktanácsadói tevékenységéért, az FVM minisztere minősített tangazdasággá nyilvánította.

2004-ben átadásra került az élelmiszeripari képzés gyakorlati hátterét adó sütőüzem, amely az oktatás mellet üzemszerűen működve ellátja az iskola és a város egy részének sütőipari termékek körében felmerülő igényét.
Az intézmény bekapcsolódott az “egész életen át tartó” felnőttképzési programba is több mint 30 szakképesítés tekintetében szerzett képzési és vizsgáztatási jogot az észak alföldi régió területén.

2005-ben a tangazdaság bővült két új létesítménnyel, egy falközi silótárolóval és egy 300 vagonos magtárral. Ezzel biztosítottá vált a megtermelt takarmány veszteségmentes tárolása.

2006-ban a tanbolt megépítésével és berendezésével teljessé vált a gyakorlati képzés bázisa. Az intézmény nagyon komoly hangsúlyt fektetett a pályázati lehetőségek kihasználására hat év alatt több, mint százmillió forint értékű beruházást hajtott végre ilyen forrásokból.

A hazai források mellett megjelentek az Uniós lehetőségek is. Ennek keretében tanulók külföldi gyakorlatainak lehetőségét biztosítottunk. Leonardo projekt keretében Németországban és Franciaországban tölthetnek négy hetet a diákok és tanáraik. 2007-ben Szintén unós támogatásból valósult meg a tangazdaságban a tojóketrecek környezetbarát technológiára való cserélése.

Az intézmény tanulói létszáma az új szakok bevezetésével folyamatosan gyarapodott míg a kilencvenes évek közepén ez a szám 300 körül mozgott addig a 2007. szeptemberi tanulólétszám 583 fő. Változtak az arányok is a valamikori meghatározó mezőgazdasági szakon mára csak a tanuló egy ötöde található. Mindez azt támasztja alá, hogy az iskola jól döntött, amikor az új szakjait kiválasztotta.

Az iskola mindig is nyitott volt a külvilág felé nem a változások után kullogott, hanem megpróbált együttműködni, aktív részese lenni a munkaerő piaci változásoknak. Jó példa erre a két világbanki programba való aktív részvétel, de a felnőttképzési akkreditáció is. Igyekezett szakembereinek tudását az iskolán kívül is kamatoztatni tanfolyamok, Népfőiskola képzések Gazdanapi bemutató programok mind ezt támasztják alá. E tevékenység elismeréséül az FVM minisztere 2007. január. 1-től az iskolát Területi Szaktanácsi Központtá nyilvánította.

Az iskola nevelőtestületének az a szándéka, hogy intézetünk hatvan éven át kialakult jó hagyományait megőrizze, s azokat olyan új vonásokkal egészítse ki, amelyek összességükben a tanulók eredményesebb oktatását-nevelését szolgálják. Ennek jó példája az 2006 szeptemberében bevezetett kompetencia alapú oktatás, melynek célja a tanulás képességének megteremtése az egész életen át tartó tanuláshoz és alkalmazható gyakorlati tudás biztosítása.
A tanórai differenciált feladatmegoldás, a felzárkóztató foglalkoztatások, az iskolában és a kollégiumban megvalósuló egyéni bánásmód azt eredményezi, hogy a felvett tanulóinknak 80-85%-a sikeres érettségi vizsgát tesz
Tudjuk, hogy az iskolai élet fokozatos demokratizálódásával, az iskola nyitottságának fokozásával, valamint a szülők aktív közreműködésével érhetjük csak el diákjaink eredményesebb oktatását és nevelését.
Jó példával, türelemmel és következetes munkával igyekszünk elmélyíteni tanulóinkban a választott szakma tiszteletét, és azt a szemléletet, amely szerint:

“Minden pálya dicső, Ha belőle hazádra fény derül.”

(Kölcsey Ferenc)